Polasek Klaudia: Tisztelt bírónő, először is nagyon köszönjük, hogy tárgyalásokat látogathattunk, továbbá köszönjük az interjú lehetőségét is.
Mostanában megfigyelhető, hogy a rossz életkörülmények idegállapotunkat is befolyásolják. Mit gondol a bírónő, az utóbbi időben változott-e a családon belüli erőszak? Mennyire jellemző manapság a bűncselekményeknél, hogy az elkövető vagy az áldozat gyermek-, illetve fiatalkorú?
Hál’ Istennek ritkán fordul elő ilyen. Természetesen jó néhány esetben volt olyan bűncselekmény, ahol családon belüli erőszak történt. A leggyakoribbak a házastársak sérelmére elkövetett bűncselekmények. Ezek lehetnek könnyű vagy súlyos testi sértések. A könnyű testi sértés az, ahol a sérülés 8 napon belül gyógyuló. A 8 napon túl gyógyuló sérülések pedig a súlyos testi sértést valósítják meg, ezek pedig zömében töréses sérülések. Ilyen jó néhány esetben előfordul – egy-egy nagyobb erejű pofon, ökölcsapás, ellökés, amikor a sértett például valamilyen tárgynak esik neki.
Volt néhány olyan eset is a harmincegynéhány éves munkám során, hogy gyermekkorú sérelmére is követtek el ilyen bűncselekményeket. Sokáig ezek a bűncselekmények, amelyek kiskorú veszélyeztetését valósították meg, a Gyulai Városi Bíróság illetékessége alá tartoztak. Most egy éve tartoznak ide, eddig egy esetben volt ilyen bűncselekmény.
Verasztó Flóra: Egy olyan bűncselekmény esetén, amelyet Ön magánszemélyként is előítélendőnek tart, hogyan tudja elrejteni személyes véleményét, meglátásait?
Annak idején, amikor bíró lettem, esküt tettem arra, hogy nem az én szubjektív benyomásaim döntenek. A bíró csak a törvénynek és a saját lelkiismeretének van alárendelve. Akármennyire el is ítélem az adott bűncselekményt, kialakul az emberben az, hogy csak a törvénynek megfelelően szabhat ki ítéletet. Az ítélet kiszabásánál pedig mindenféle súlyosbító és enyhítő, a terhelt terhére és a javára szóló körülményt figyelembe kell venni.
Klaudia: Mi a véleménye arról, hogy egyes társadalmi csoportok határozottan követelik a halálbüntetés visszaállítását? Amikor még volt halálbüntetés Magyarországon, mennyire volt az visszatartó erejű a bűnözőknél?
Úgy gondolom, hogy amikor létezett Magyarországon halálbüntetés, ennek nem volt visszatartó ereje.
A halálbüntetés egyrészt olyan visszaállíthatatlan büntetés, amelynél a tévedés lehetőségét nem lehet orvosolni, másrészt pedig nemzetközi egyezmények köteleznek minket arra, hogy halálbüntetést kiszabni nem lehet. Nyilvánvalóan az emberek szubjektív érzése még mindig az, hogy egy élet egy életet érdemel, de a büntetőjogban azért ezen már túlléptünk.
Flóra: Az Amerikai Egyesült Államokban a fegyvertartástól szóló törvény is másképp hangzik, mint hazánkban. A magyarországi új törvények alapján mi a véleménye az önvédelem jogáról, illetve a fegyvertartásról?
Az önvédelem joga mindig megilletett mindenkit, hiszen ez Büntető Törvénykönyvbeli, büntethetőséget kizáró ok. Szabályozták már a kezdetektől fogja, ezt úgy hívjuk, hogy jogos védelem: akit jogtalan támadás ér, az jogos védelmi helyzetbe kerül és ebben a jogos védelmi helyzetben a saját vagyonát, testi épségét megvédheti. Az, hogy valaki jogos védelemmel élt-e egy bűncselekmény elkövetésének kapcsán, azt pontról pontra, nagyon részletesen kell vizsgálni.
A fegyvertartást pedig a lehető legszigorúbban javasolt korlátozni.
Klaudia: A bíróság mennyire tart egy esetleges támadástól olyan súlyosabb bűnelkövetés esetén, ahol a tárgyaláson résztvevők többsége a vádlott pártján áll? Mekkora a rendőri felkészültség, illetve az elővigyázatosság az ilyen esetekben?
Azt, hogy egy-egy tárgyalás mennyire tűnik veszélyesnek, látjuk, amikor felkészülünk a tárgyalásra. A bíróságok az utóbbi 10 évben kaptak biztonsági őröket. A biztonsági őrök a belépő személyeket ellenőrzik, hogy fegyver, támadásra alkalmas tárgy van-e náluk – ha igen, azt a portaszolgálat elveszi, és úgy jöhetnek be csak a tárgyalásra.
Néhány olyan eset volt már itt is, amikor külön segítséget kértünk a rendfenntartás érdekében. Ilyenkor a Gyulai Törvényszék biztonsági szolgálatának a dolgozói jönnek még ki a saját biztonsági őreink mellé. Szükség esetén az Orosházi Rendőrkapitányságtól is kérünk segítséget.
Flóra: Diákként mi is sok meglepő ügyről hallunk szüleinktől vagy a médiából. Konkrét eseményként említeném meg azt az esetet, amikor a reklámozó autókat kifizető cég a pénz kiadása előtt csődöt jelentett, így a kifizetésre váró ügyfelek a szerződés megkötése ellenére pénz nélkül maradtak. Mit lehet ilyenkor tenni? Ilyen esetekben mennyi ideig áll fenn a perindítás lehetősége? Mennyi a bűncselekmény elévülési ideje most?
Az általános elévülési idő a polgári ügyekben 5 év. Tehát, ha ez alatt az idő alatt megindítják az eljárást, a polgári pert, akkor semmi nincs veszve.
A büntetőügyben az elévülés attól függ, hogy milyen súlyos büntetési tétellel fenyegetett a bűncselekmény. A bűncselekmény elkövetésének a napjától számít az elévülés, mégpedig minimum három év, egyébként pedig a büntetési tétel felső határának megfelelő idő. Tehát, ha egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt elkövetnek, mondjuk, 2012. május 25-én, az 2017. május 25-én fog elévülni, kivéve, ha az elkövető ellen olyan nyomozati cselekmények történnek, amelyek megszakítják az elévülést. Ilyenkor az elévülési idő újrakezdődik és akkor ennyivel is meghosszabbítódik.
Vannak azonban olyan bűncselekmények, amelyek nem évülnek el: ezek az emberiség elleni bűncselekmények, a legsúlyosabb háborús bűncselekmények.
Klaudia: Észrevétele szerint mennyire gyorsultak fel vagy lassultak le az utóbbi időben az ítélethirdetések? Változott-e a bírósági perrendtartás ilyen értelemben?
Igen, változott, azonban Békés megyében és általában a vidéki bíróságokon néhány kivétellel az ítélkezés nem lassul. Az ügyeknek körülbelül 70%-a 6 hónapon belül befejeződik.
Tehát kevés az az ügy, ami 1 évig, 2 évig vagy 2 éven túl is húzódik, azonban természetesen vannak ilyen esetek. Ennek több oka is van. Büntetőügyekben a legfőbb ok, hogy a vádlottak nem jönnek el a tárgyalásra, eltűnnek. Köröztetni kell, elő kell vezetni őket. Amikor a vádlott vagy a tanúk nincsenek jelen, az eljárások nyilvánvalóan elhúzódnak hosszabb időtartamra, de általában a befejezés egy éven belül megtörténik.
Az eljárásjogi törvények lehetőséget adnak például arra, hogy távollévő terhelttel szemben elfogatóparancsot lehet kibocsátani. Ha az elfogatóparancs nem vezet eredményre, akkor az ügyész indítványozhatja a vádlott távollétében az eljárást. Ebben az esetben hirdetményi úton idézzük be – azaz a bíróság hirdetőtáblájára kirakunk egy hirdetményt, hogy ebben az ügyben a vádlott az idézést és a hivatalos iratokat a bíróságon átveheti. Ez meghatározott ideig kint van, szabályszerű idézésnek tekintendő, és az eljárás folytatásának nincs akadálya, ez például gyorsítja az ítélkezést.
Klaudia: Sokszor hallunk olyan súlyos és számunkra egyértelmű esetekről, amelyekről magunknak is az a véleményünk, hogy nem lennénk a védőügyvéd helyében. Van-e lehetőség arra, hogy a kirendelt ügyvéd visszautasítsa a gyanúsított védelmét?
Van, és akkor a bíróság másik védőt rendel ki, de inkább az szokott lenni, hogy a vádlottak kérnek másik kirendelt védőt, mert valami oknál fogva nem tetszik nekik a védőjük.
Flóra: Magánemberként Ön hogyan kezeli a gyanúsítottak esetleges agresszivitását, dühkitöréseit?
Nagyon ritkán fordul elő ilyen. Törvényes lehetőség van arra, hogy kivezettessük a tárgyalóteremből és utána folytatódik a tárgyalás; a tárgyalás befejezése előtt visszajön a vádlott és tudatjuk vele az addig elmondottakat. Azonban ilyen még nem volt.
Flóra: Történt-e Önnel olyan, hogy valaki megfenyegette Önt vagy családját, mert az illető túl szigorúnak tartotta az ítéletet?
Nem.
Klaudia: És utoljára talán a legfontosabb kérdés: ha újra választhatna, bírónő lenne-e?
Igen.
Köszönjük az interjút!
