Elit tudásdózis

Louis de Funès 1980-ban készült egyik utolsó filmjében azt a nagy álmát váltotta valóra, hogy Molière egy darabját megfilmesítse. Ehhez „A fösvény” címűt választotta, amelyben egy, a végletekig zsugori ember és gyermekei körül alakul ki a bonyodalom. Az eredmény egy friss, a mai értelemben is humoros film, amelyben ennek ellenére nagy szerepet játszik a korhangulat és a szöveghűség.
Egyszer-kétszer elhangzanak modernebb kifejezések, például „elcsórtam”, de ez nem baj. Kiváló adaptációja a darabnak, amely hasonlóan színvonalas, mint a nagy francia színész többi filmje. Ő természetesen magát a fösvényt, vagyis Harpagont játssza, hozva azt a jellegzetes figurát, amelyet sok filmjében láthatunk. Ez a figura különösen jól illik Molière komédiájának címszereplőjéhez. Igaz, az eredeti karakter inkább tragikusabb, vészjóslóbb hangulatú, hangsúlyozva a pénzszeretet veszélyeit, de Funès jellegzetes játékával rengeteg pluszpoént is hozzáad a műhöz. Szinte minden mozdulata megnevetteti a nézőt. A többi színész is – a legkisebb mellékszereplőig bezárólag – igen valósághűen alakítja szerepét. A jelmezre, díszletekre nem lehet panasz. Érdekesség, hogy a Funès korábbi filmjeiben szereplő színészek is feltűnnek, akiket például a Csendőr-filmekben is láthattunk. Például Frosine, Jakab mester és Harpagon szolgái.

Egy mű megfilmesítése sosem könnyű feladat, a színdarabok átírása pedig különösen nehéz a felvonások elválasztása nélkül, de erre sem panaszkodhatunk. A film készítői olyan megoldásokat használtak, amelyek nem szokványosak ugyan, mégis ötletesek és igazi filmmé teszik az alkotást, de közben nem feledkezünk meg arról sem, hogy tulajdonképpen színdarabot láthatunk. Például, amikor egy hosszabb leíró, elbeszélő rész van egy szereplő szövegében, akkor láthatjuk is, amiről éppen szó van. Amikor például Harpagon azon siránkozik, hogy milyen szegény is ő, a ruhái hirtelen szakadtak, rojtosak lesznek, de a következő snittben már újra normális öltözetben van. Vagy amikor La Fleche sorolja, hogy milyen értéktelen holmikat sózott Cléante-ra rejtélyes hitelezője – aki valójában az apja - , fehér háttér előtt korabeli szolgák bemutatják a felsorolt ócska árukat, majd Cléante és La Fleche is bekapcsolódnak az áruk vizsgálatába és becsmérlésébe. Amikor pedig Frosine azon ötletel, hogy egy idősödő nőt találnának Harpagonnak, aki eljátssza a gazdag nemes szerepét, hogy inkább őt vegye el és ne Mariane-t, nos ekkor a film készítői egy teljesen új jelenetet írtak ennek a lehetőségnek a bemutatására. Ugyancsak új az az emlékezetes és vicces jelenet is, amelyben Harpagont először láthatjuk, amint a templomban menekül az őt üldöző perselyes apáca elől. Az már csak hab a tortán, hogy egyfajta keretet adnak a filmnek az utolsó jelenettel, melyben az apáca még a sivatagban is üldözi a mi fösvényünket.

De ezzel még koránt sincs vége az efféle ügyes trükköknek, melyeket csak a filmes technikával lehet megvalósítani, és amelyek igazán érdekessé és egyedivé teszik ezt a művet. Érdekes vonás volt még az is, hogy a szereplők néha a kamerába fordulnak, és a nézőhöz beszélnek. Ez a közönséghez intézett beszéd a darab szerves része, és nyilván a korabeli színházakban is elterjedt volt. Bár a filmszakmában alapszabály, hogy nem nézünk a kamerába, ez a tudatos kapcsolatteremtés a nézővel egyértelműen a színházi hangulatot kívánja erősíteni – sikerrel.
Az eredeti mű és a szerző rejtett megjelenési formái a filmben szintén érdekesek. Rögtön a film kezdetén bevágják a képbe az eredeti mű szövegkönyvét. Az első jelenet egy olyan szobában játszódik, amelyben a falakra körben a darab címe és szerzőjének neve van festve. A harmadik felvonás második jelenete úgy kezdődik, hogy a szobában ki vannak függesztve a szövegkönyv odaillő részei a falakra. A tárgyalóteremben pedig számtalan egyforma, hatalmas Molière-portré van a falon. Mindezekre a szereplők természetesen ügyet sem vetnek, de a szemfüles néző örül, ha észrevehet ilyen nem annyira feltűnő „díszítéseket”.
Összességében ez egy igen különleges, ma is nevettető, de kor- és szöveghű film, remek feldolgozása az eredetinek, melyet mindenkinek ajánlok, akit érdekel ez a remek Molière-darab.

rendező: Louis de Funès, Jean Girault
író: Molière
szereplők:
Louis de Funès (Harpagon)
Frank David (Cléante)
Michel Galabru (Jacques)
Hervé Bellon (Valére)